2011. december 3., szombat

Benina – Bíborhajú – 1. A Boszorka Fénye

Benina – Bíborhajú – 1. A Boszorka Fénye

„Ha a világon megszűnne minden szenvedés, ha mindenki mosolyogna és szeretné egymást, legyen akár démon, akár boszorka, de te nem léteznél, akkor az a világ számomra a kénköves pokol legmélyebb bugyra lenne. Ennél nagyobb kínt el sem tudnék képzelni. Azonban ha az egész univerzum sötét lenne, hideg és kegyetlen, de te ott lennél mellettem, már a puszta jelenléted... a létezésed virágzó mennyországgá változtatná azt a világot.”

Olyat teszek, amit nem szoktam vélemények előtt, de most muszáj. Ajánlanék egy zenét, ami nagyon-nagyon a könyv stílusát idézi nekem. Hallgassátok meg, akár olvastátok, akár nem. :)
(Egyébként ez a zene is volt a szalagavatónkon, azért is imádom annyira.)

Háttér: A Könyvmolyképző kiadó 2010-ben meglepte az olvasóközönséget: három magyar kezdő író könyvét jelentette meg egyszerre: Benináét, Spirit Blissét és Szurovecz Kittiét.
Beninának ez volt az első nyomtatásban megjelent könyve, de azóta most novemberben megjelent már a Bíborhajú 2. is, a Boszorka démona címmel.
A Bíborhajú sorozatnak egyébként négy része lesz, tehát még két könyvvel bővül a repertoár.

Már ősidők óta el akartam olvasni ezt a regényt, de csak mostanában jutottam el a megvalósítás szintjére. Egyik nap épp a Teszkóban vásároltunk, és elhaladtunk a könyves stand mellett, amikor eldöntöttem, hogy eddig és ne tovább, nem várhatok az elolvasásával. Le is kaptam a polcról a sorban a harmadik könyvet – mivel hülye mániám semmiből sem elvenni az elsőt –, és egész vásárlásunk alatt a kezemben hurcolásztam, nehogy a kosárban valami baja legyen. Nem is lett, és már a kocsiban olvasni akartam, de a sötét miatt lemondtam róla, szóval, ahogy hazaértem, semmivel sem törődve bevetettem magamat az ágyba – mert ott olvasni a legjobb –, és neki is ugrottam a Bíborhajúnak. A könyv vastagsága ellenére az oldalak nagyon gyorsan fogytak, és most le is írom, mi volt közben a tapasztalatom...

Talán kezdjük azzal a kicsit sem eltúlzott kijelentéssel, hogy Benina gyönyörűen, fantasztikusan, érzékletesen ír. Mivel korábban nem olvastam tőle semmit, ez volt az első, de nem utolsó könyv, nem mondható rám, hogy elfogult vagyok. Igaz, hogy olvastam már róla véleményeket, hisz kíváncsi voltam, de ezek semmiben sem befolyásoltak.
Szóval, igen, Benina szenzációsan ír, olyan valósággal festi le az érzelmeket, helyszíneket, hogy szinte már éreztem, amint én is ott vagyok mellettük, köztük, bennük, csak Kellan nem vesz észre, mert jól rejtőzködöm.

A történet a boszorkányok világában játszódik, Benina elénk tár egy saját univerzumot, egy teljesen magától felépített rendszert, amelyben valljuk be, mindannyian vágyunk.
Claire élete cseppet sem tért el a hozzá hasonló lányokétól, azt leszámítva, hogy boszorka. És üldözik. És meg akarják ölni. És nincs, aki megvédje. Legalábbis addig, amíg fel nem bukkan a titokzatos, veszélyt sugárzó Kellan, aki azért jött, hogy... Nem mondom el, nem lövöm le a poént. Én ennél a résznél egyáltalán nem arra gondoltam, ami történt. Szóval, hogy Kellan az, aki. Azt gondoltam, hogy ő a rosszgonosz főhős, a zsoldos, aki holtan akarja látni a mi kis boszinkat. De nem erről volt szó. Ez egy kellemes meglepetés volt, emlékszem, percekig csak pislogtam utána.
Innentől beindul a cselekmény, harcok, üldözések, menekülések, varázsigék, eltitkolt igazságok, van itt minden. Egy cseppet sem lehet közben unatkozni, fent tartja a figyelmet, még akkor is, ha gondolhatjuk, hogy mi fog történni. De Benina olyan környezetbe bújtatja a kicsit kiszámítható történéseket, hogy cseppet sem érdekel, hogy tudod-e a cselekmény fonalát.

Egyetlen negatívumot tudok csak felsorolni, ami felett nem tudtam elsuhanni. Ez a könyv tisztán ötpontos lenne, ha...
Nekem az egész nagyon olyan volt, mintha az Alkonyatot olvastam volna boszikra, zsoldosokra, mentorokra átírva. A helyzetek, az érzések, kicsit a jellemek is mind-mind az Alkonyatra emlékeztetett. Ez lehet, hogy azért volt, mert egy ilyesfajta könyvet nem lehet másképp megírni? Nem tudom. Vagy talán az a baj, hogy én nem tudok tőle annyira elvonatkoztatni, hogy mást lássak? Ezt sem tudom.

Sok kedvenc motívumom volt, de most egyet emelnék ki, a varázsigéket. Benina eszméletlenül jól kitalálta ezt a dolgot, örültem nagyon, hogy nem csiribú meg csiribá volt benne, hanem egyedi szavak.
A kedvencem a Vulnuscurat, a sebgyógyító bűbáj. Amikor egymáson használják, ahw... Az annyira el lett találva!
Aztán a Torment és a Tormentort annyira használnám én is néhány emberen olyankor! Kár, hogy nem vagyok boszorka. Vagy féldémon. Na, nem baj, majd legközelebb.

Karakterek, akiket szerettem: Claire, Kellan, David, Cameron (!), Milan

Karakterek, akiket nem szerettem: az emberek, Davidet kivéve

Ha érdekel titeket Benina oldala, infók, hírek, érdekességek, itt megtaláljátok: http://www.facebook.com/BeninasWorld

Pontozás: 5/4 (de csak a hasonlóság miatt)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése