2012. december 11., kedd

Lylia Bloom – Ellopott életek

Lylia Bloom – Ellopott életek
A  borító

Háttér: 2013 októberében megjelenik a könyv az Underground Kiadónál!

Lylia hivatalos oldalát itt eléritek, szerintem örülne néhány új olvasónak: kattoljatok és like-oljátok, ha megtehetitek: LINK 1
A történet blogja pedig itt várja a látogatókat: LINK 2

Hivatalosan is kijelenthetem, hogy én vagyok az első, aki ezt a regényt végigolvasta. Ilyenben még sosem volt részem, nagyon megtisztelő és jó érzés. Sokat beszélgettünk Lyliával, és októberben, amikor elkezdte írni ezt a történetet, felkért néhány embert, hogy véleményezze a történetet. Nem tudom, hogy sikerült neki, de talált öt teljesen különböző ízlésű embert, köztük vagyok én is.
Már amikor a prológust olvastam (!), akkor éreztem, hogy ezt a történetet én nagyon fogom szeretni. Vannak bizonyos könyvek, amelyekből elolvasok egy-két oldalt, vagy csak a fülszöveget, és megremeg valami a szívem táján - beleszeretek. (Például ilyen volt az Április út, a Tökéletes, vagy a Megsebzett szabadság).

Ramóna borítóterve
A sztoriról annyit kell tudni, hogy főleg két fiatal életét mutatja be, de ennél valójában jóval több bújik meg a sorok között. Például, én egészen érdekesnek találtam a családábrázolásokat: más és más mindegyik, de valamiben mégis hasonlítanak, és rettenetesen valósak. Tipikus magyar családok - ezt Lylia kiválóképpen eltalálta.
Váltott szemszögekből íródtak a fejezetek: az egyik oldalon ott van Emma, egy végzős gimnazista lány, aki visszafogott életet él, a sulira koncentrál, mert nagyon szeretne továbbtanulni, ez lebeg a szeme előtt. Testvérével, Alexával ápolja a legjobb kapcsolatot: igazi, elválaszthatatlan nővérek ők. Míg Alexa a cserfes, felszabadult, addig Emma a csendesebb, visszahúzódóbb. Pont ettől egészítik ki egymást.
A másik főszereplő pedig Olivér: egy nagypofájú, csajozós, vagány fiú az érettségi után, semmibe lógó lábakkal, egyedül csak a szórakozásnak él. Egészen addig, amíg... Ultimátumot nem kap a szüleitől. Itt kezdődik igazán Olivér története, Emmáé pedig akkor, amikor a nővére, Alexa rejtélyesen eltűnik...

Montázs - tőlem
Ha bele akarnék vágni az elemzés közepébe, ezt mondanám: szex, drogok és rock n roll. Csakhogy ez a történet ennél jóval több. Ez a történet a mocsokról, a lelki mocsárról, (már bocsánat a kifejezésért), a szarról szól. A „modern” huszonegyedik századi lepráról, ahol beteg emberek űznek beteg játékokat, mert a pénz az isten, és semmi sem számít. Szomorú. De ez a valóságunk.
Lylia meg merte írni azt, amit a mai írók nem: megmutatta nekünk, hogy mi történik akkor, ha nem érkezik felmentősereg a bajbajutott lányhoz... És mi van akkor, ha a lovag nem is annyira lovag, hanem egy kispályás bűnöző.

Ennek ellenére mégis vannak értékek, gyönyörű értékek ebben a könyvben: emberség, lojalitás, barátság, szeretet, és a mindenekfölött álló igaz szerelem.

Emellett a regény mellett nem lehet elmenni úgy, hogy az ne vágná szíven az embert. Gyenge idegzetűeknek nem is ajánlom. Kemény, higgyétek el. A legszörnyűbb pedig az az egészben, hogy ilyen létezik...

Személyes megjegyzésem Lyliának: tudod, hogy imádom a történetet, és ezúton is szeretném megköszönni, hogy olvashattam! A vége viszont nekem túl gyorsan eltelt - nem volt kidolgozatlan, nem így értem -, hanem hogy túl hamar a végére értem. Ciki, de nem tudom eldönteni, hogy ez az én hibám-e, vagy tényleg túl „rövidre” sikerült. Majd kérdezd meg erről a többieket is, kérlek!

Ezt a regényt nem pontozom, viszont szívből ajánlom mindenkinek: titeket is vágjon szíven és gondolkoztasson el, mint engem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése